A Linuxban is megtalálható lemez és partíció nevek eltérhetnek bizonyos más operációs rendszerekétől. Ismerned kell az itt használt neveket, amikor partíciókat hozol létre és csatolsz. Itt az alap elnevezési rend:
Az 1. flopi meghajtó neve /dev/fd0.
Az 2. flopi meghajtó neve /dev/fd1.
Az 1. SCSI lemez (SCSI ID cím-szintű) neve /dev/sda.
Az 2. SCSI lemez (SCSI ID cím-szintű) neve /dev/sdb és így tovább.
Az 1. SCSI CS-ROM neve /dev/scd0, /dev/sr0 névvel is ismert.
Az elsődleges IDE vezérlőn lévő mester (master) lemez neve /dev/hda.
Az elsődleges IDE vezérlőn lévő szolga (slave) lemez neve /dev/hdb.
A másodlagos vezérlő mester (master) és szolga (slave) lemezei neve /dev/hdc és /dev/hdd. Az újabb IDE vezérlők 2 csatornásak, ezek módjára működnek.
Az egyes lemezek partíciói egy a lemez nevéhez fűzött tízes számrendszerbeli számmal ábrázoltak: az sda1 és sda2 a rendszer 1. SCSI lemez-meghajtója 1. és 2. partícióját adják.
Itt egy valós példa. Tegyük fel, hogy van egy rendszer 2 SCSI lemezzel, az egyik a kettes, a másik a négyes SCSI címen. Az első lemez (a kettes címen) neve sda, a másodiké sdb. Ha az sda meghajtónak 3 partíciója van, neveik sda1, sda2 és sda3. Hasonlóan alakul az sdb lemez és partíciói.
Figyelj, ha 2 SCSI gazda busz adaptered (vezérlőd) van, a meghajtók sorrendje zavarba ejthet. A meghajtók modellje és/vagy kapacitása ismeretében az indító üzenetek mindent elárulnak.
8 Sun lemez-partíció (szelet) lehet. A 3. általában (és ajánlottan) az „Egész lemez” partíció. E partíció a lemez összes szektorára hivatkozik és a boot betöltő használja (akár a SILO akár a Sun-é).